Cikkek

Szigeteljünk okosan!

Hogy az otthonunkat érdemes a hideg és a meleg ellen jó hőszigeteléssel és megfelelő minőségű külső burkolattal védeni, ma már nem kérdés. A mivel, hogyan, milyen vastagságban, és mennyiért azonban ma is kérdőjeles lehet. A legjobb tanács, hogy kérjük ki energetikus szakember véleményét, ám néhány alapvető szabályról hasznos magunknak is tudni.

Mivel a hőszigetelés nemcsak az épület energiamérlegét befolyásolja, hanem az épületfizikai jellemzőkre és a lakásban tartózkodók hőérzetére is kihatással van, ezért az egész épületburok hőszigetelésének kitűnőnek kell lennie – ez az alapszabály. Az épületburok azon szerkezetelemeket jelenti, amelyek a belteret elválasztják a kültértől, vagyis a külső falakon kívül, a padló és a tető is ide tartozik. Az U-érték azt mutatja meg, hogy az építőanyag egy négyzetméteren 1 Kelvin hőmérsékletkülönbség esetén mennyi energiát ad le. A 2009. január 1-től érvényes rendelet 0,45 W/(m2K) értéket határoz meg, a 2020-as szigorítás viszont már 0,24-et ír elő (egy passzívháznál ez az érték max. 0,15).

milyen vastagon?

Számos szigetelési mód közül választhatunk, mind a felhasznált falazó-, burkoló- és szigetelőanyagok, mind az elrendezés (belső, külső, közbenső hőszigetelés) tekintetében. Egy másik sarkalatos kérdés a hőszigetelés vastagsága. Általános recept sajnos nincs, az ideális vastagság az építőelem hővezetési tényezőjétől függ. A ?-val jelölt hővezetési képesség azt mutatja meg, hogy az anyagon mennyi energia halad át. Minél kisebb a hővezető képesség, annál vékonyabb szigetelésre van szükség. Zöld András professzor kutatásai szerint egy általános igazságot azonban megfogalmazhatunk: a hőszigetelés hatékonysága a vastagság függvényében exponenciálisan csökkenő görbét ír le, vagyis a legnagyobb hatást a hőszigetelő réteg első centiméterei fejtik ki. Mégsem éri meg túl vékony hőszigetelést alkalmazni, ugyanis a vastagságtól függetlenül meg kell fizetni azokat a járulékos költségeket, amelyek a fogadó felület előkészítéséből, a szigetelés felerősítéséből, valamint a párafékek és kiszellőző rétegek kialakításából adódnak.

mire, mit, mennyiért?

Egy szerkezet hőszigetelő képességét nagyban befolyásolja a meglevő szerkezetet alkotó anyagok szigetelő képessége is. Ez elsősorban a falazatoknál jelentkezik, mivel a teherordó anyagok (tégla, vályog, beton) is számottevő szigetelő képességgel rendelkeznek, például egy B30-as téglafal U-értéke 1,37. A Belügyminisztérium által kiadott „A gazdaságos felújítás” című füzet tanulsága szerint az 1990 előtt épült falszerkezeteknél, hagyományos polisztirol táblák (EPS) alkalmazása esetén, a 16 cm szükséges vastagságtól jellemzően csak a 74 cm kisméretű tömör téglafal, vagy az 51 cm vastag soklyukú téglafal esetén lehet eltérni, panelházaknál és egyéb téglafalaknál viszont a falak nagy hőhidassága miatt elképzelhetetlen a 16 cm-nél vékonyabb hőszigetelés.

hőhíd, a legfőbb mumus

A hő a legkisebb ellenállás felé haladva, a szerkezeti elemek gyenge pontjainál könnyen kiszökik a belső térből. Megnő a hőveszteség, és lecsökken a belső felületek hőmérséklete, a falakon kicsapódó vízgőz kedvez a penészgombák megjelenésének. A szerkezeti tényezőkből adódó hőhidak ott keletkeznek, ahol az alacsony hővezető képességű épületelemeket általában pont- vagy vonalszerűen olyan anyagok szakítják meg, amelyek hővezető képessége magasabb. Ilyen a betonfödém megtámasztása, az ablakpárkány, egy kiugró előtető, egy betonerkély vagy a fém tartókonzolok, kapcsok. A hőhidak ellen úgy védekezhetünk, ha minimálisra csökkentjük az élek számát és felületarányát, vagyis gömbszerű formával és/vagy minél kisebb felület-térfogat aránnyal növeljük az épület kompaktságát, illetve hőhídmegszakítókat, speciális szigeteléseket alkalmazunk.

Copy Protected by Chetan's WP-Copyprotect.